* Össze vissza lökdöstek majd szinte elestem és majdnem fellöktem egy fiatal srácot. Gyorsan megálltam és meghajoltam előtte.*

* Nem hittem volna, hogy leet ennyi ember egy helyen. És mégis... Valahogyan sikerült átverekednem magam a hatalmas tömegen. Tudtam, hogy a másik úton keresztül kellett volna mennem. De már nem igazán fordulhattam vissza, ezért csak mentem tovább. ~Mit csinálhat ennyi ember egy helyen?~ tűnődtem magamban. *

*Egy városig követtem Kou-chant aki egy piac kellős közepére vezetett.*
Héj te lökött denevér hová vezetsz? Én Onee-samat akarom nem pedig kínait...
*Morgolódtam egy kicsit majd mentem tovább utána.*
- Nyugalom Kokoa- sama érzem a jelenlétét valahol itt lesz biztosan.

* Széles mosollyal mentem hazafelé mikor áthaladtam a kínai negyeden. Hatalmas tömeg volt és én olyan elveszettnek éreztem magam a magas emberek között. * 

- óóóó milyen sötét van  alig látok valamit

"eközben  lasan a temetö fele tart "

" jo ho ho hooo joh ho ho hooooo unalmas it mászkálni bár szép az erdö valyon mere vezet az ut vége "

" ejh de jól laktam ez a Dorien fickó nagyon rendes volt velem  hihiii :D

----------Vége----------

óóóóóóóóóóóóóóó de jóóó  :D köszii hogy meghívsz :D nem én leszek a kalóz király meglátod majd :)

~ nagy örömmel  sétált a lány mellet

*Értelmes fejet próbáltam vágni de nem sikerült.*

~nyúzót arccal ide oda mendegélt  már nagyon éhes volt mikor meglátott 1 lányt aki ot álldogál

-szia a nevem luffy én leszek majd a kalóz király :D tudnál nekem segíteni merre van a  város vagy éterem nagyon éhes vagyok

*Elindultam haza mint aki jól végezte a dolgát majd egy fiatal srácot vettem észre.*

*Szépen haladtunk haza felé kicsit ugyan tántorogva, de biztosan. Leléptünk egy út testre és próbáltunk átkelni. Ekkor egy dudaszó megijesztett így Shizu nyakába karoltam. Összerezzenve a kamion felé néztünk. Belenéztem a lámpába amitől földbe gyökereztek a lábaim, és Shuzt is mozdulatlanná tettem, de ő is lefagyott. Együtt néztük a fényt majd minden elsötétült. Így lett Shizuból és Maoriból aszfalt matrica*

THE END

*Megjött nekem is kedvem az énekléshez, betársultam Maori mellé majd csámpásan jártuk az utcákat*

Hát látod nekem sem sokkal jobb.

*Szomorodtam el és lecsaptam a fülem.*

Menjünk hát.

*Átkaroltam menet közben és énekelni kezdtem.*

Sárgán virágzik a tök. Hik-jaj. Lassan haza döcögünk. Hik-jaj. Úton hazafelé nagyokat pi-sárgán virágzik a tök. Hik-jaj.

Egyedül vagyok.. Sosincs velem..

*Majd valahogy felálltam*

Gyeje.. menjünk Mao-chan.. 

Hát persze!

*Vágtam rá hihetően, bár igazából tök véletlen volt.*

Mi van vele? Csak nem szőrszálat hasogat?

*Meg pacskoltam az arcát egy kis ébresztő jelleggel.*

Én is, de ne itt aludjunk. Még a végén meg fázunk.

Azért jöttél utánam mert hiányoztam? 

*pislogtam fel rá majd nyüszülve*

Bezzeg a kutya.. 

*majd fejem a vállára dönöttem*

Fáradt vagyok.

Mikulás mi? Az mióta nő?

*Vissza mosolyogtam rá.*

A miki nem izgat de húzd egy pöttyet össze magad ha üljek le egy kicsit én is.

*Letoltam a lábait és leültem.*

Nyem a mikulás.. 

*ültem fel ahogy tudtam majd hátra dőltem és mosolyogva felnéztem rá*

Mao.. chan..