- Oh, milyen kedves is a testvéri szeretet.. Na ezért vagyok egyedüli gyermek.
* Felvettem a lányt nagy nehezen majd lassan eltűntem vele a tömegben*
- A többit remélem Neptune majd elintézi, a csajszika miatt ne aggódj, gondoskodom róla, hogy ne találjon meg. Viszont most cipellek utoljára..
* Mondtam majd elvittem egy bódé mögé majd egy üvegcsét nyomtam a kezébe*
- Idd meg.

Te nem vagy a testvérem! Szégyen vagy a nemes vámpír nemzetre! Akashiya Moka felszólítalak hogy ad vissza az én Onne- Samámat vagy mindenkit kivégzek!
*Majd ismét támadásba lendültem de most a férfit támadtam.Annak ellenére hogy egy hatalmas és nehéz buzogány volt nálam könnyedén mozogtam vele.*
Veled kezdem. Készülj a halálra férfi...
 

- Sh.. Shizuka Ments meg!!!! Már vagy 7964 éve üldöz megszállottan. De így semi esélyem ellene.

- Távozni?

* Fogtam a kardot, ami ugyan nem volt akkora, mint egy buzogyány, de azért fegyver volt legalább. *

- Méghogy én meneküljek? SOHA!

* Azzal megpörgettem a fejem felett a kardot, ami mintha így még jobban fénylett volna... *

* Csak álltam és néztem az eseményeket majd Rosariohoz mentem.*
- Te, ki az a csajszi? Megjött neki, hogy rombol, vagy mi? Vagy megint te rosszalkodtál?
* Néztem rá kérdőn majd Neptunra fel és a lányra.*

Ha arrébb állsz nem zúzlak össze. De ha az utamba áll bárki is azt megölöm. Moka az enyém.
* Majd megfogadtam a buzogányomat és a vállamhoz tettem.*
Még lehet távozni.

- Kokoa hagyd abba!

*A nagy tömegben bóklásztam és nézelődtem jobbra-balra mikor egy kisebb "földrengésre" lettem figyelmes nem messze tőle. Odamentem, hogy megnézzem milyen csodabogarak csapnak össze a tömeg kellős közepén, ám mikor megláttam Rosariot, Neptunt és egy ismeretlen kislányt hatalmas buzogánnyal a kezében megálltam.*
- Hát ti meg mi a fenét csináltok?

* Egy olyan hátraszaltót ugrottam, hogy azt egy légtornász talán nem irigyelné meg, ne legalább nem kaptam egy nagy csapást a fejemre. Az övemből kihúztam a kardot, amelyet szerencsére magammal hoztam. *

- Muszáj most itt verekedni? * - kérdeztem. * - Nem szeretek nőkkel harcolni...

Ki akar elsőre meghalni?
*Majd elindultam Moka felé és lesújtottam de mellé ment.*
Mi a fene? Nem találtam el? Nem baj majd most két legyet egy csapásra.
*Azzal magasra emeltem a 150 kilós buzogányt és  ismét lesújtottam. *

- Khmm. Gyenge férfi? * - hol látsz itt olyat. Aztán csak néztem, ahogyan egyszercsak egy nagy buzogány jelenik meg a kezében. A szememet forgattam. Hát egy nap sem telik el újabban életveszély nélkül? *

- Erről szó sincs. Amúgy bocsi hogy mögéd bújtam de harcképtelen vagyok jelenleg és a jelenlététől is futkos a hátamon a szőr. De azért nem akarlak bele keverni.

Na mi az már egy gyenge férfi mögé is hajlandó vagy elbújni, hogy mentsed az a szánalmas életedet? Csalódtam benned Moka...
*Azzal megragadtam Kou-Chant akinek még a szeme is kiguvadt. Majd pillanatok alatt buzogánnyá változott.*
Készülj a halálra
 

* Kiderült, hogy élő pajzsnak is hasznosítható vagyok. Micsoda új felfedezés. Közben a szememmel végigmértem a velem szemben álló lányt, aki első látásra nem is tűnt túlságosan fenyegetőnek. *

*Kirázott a hideg majd megfordultam.*

Rég láttalak Akashija Rosario. Vagy hívjalak inkább Mokanak? A Dicső vámpír faj szégyenének?
*Álltam előtte meg majd karba tettem a kezem és egy gonosz mosoly rejtőzött a szám szélén.*
Na mi az nem örülsz hogy látsz?

* Megláttam, hogy a lány hirtelen elfehéredik. *

- Valami baj van? * - kérdeztem. *

-Értem. Erre akartam levágni az utat de rossz döntés volt. Agyon nyom a tömeg.

Kokoa - sama ott van innen látom a rikító rózsaszín fejét.!!!!
Szép munka Kou-Chan.
*Kou-Chan odda repült Rosariohoz majd csak annyit mondott Chu megvagy.*

- Tíz perce, mióta itt toporgok ebben a tömegben, én is ugyanezt kérdeztem magamtól.

* Mosolygok rá. *