Na de Onne-sama. Ők nem vámpírok úgy mit mi.
*Néztem rá könnyes szemekkel majd vissza fúrtam magam a mellei közé.*
Olyan hideg és puha....
 

* Erre csak kuncogtam, hiszen mást nagyon nem lehetett tenni*
- Nézd a jó oldalát, már nem akar kinyírni. Ez is valami, nem?

-Kokoa? Mégis mit csinálsz?

Ez a hang... Onee-Sama?
*Ekkor már a levegőben voltam és hatalmas fájdalmat éreztem a hasamban.*
Letaroltam pár bódét majd felálltam és megjelent körülöttem a démoni aura.*
 Te-Te- Te vagy az ONE_ SAMA!!!!!!
*Ragyogó szemekkel futottam oda majd átöleltem és a mellei közé fúrtam az arcomat.*
Hiányoztál Mone-Sama. Neked is hiányzott a kis Kokoád?

- Nem gondoltam volna hogy ennyire utálod a saját nővéredet. Na mindegy ki az ellenfél ha ki meri rám fenni a karmait, Az jobb ha sürgősen elmenekül. Még ha a húgom is vagy nem fogom vissza magam. Tudd hol a helyed. 

*Lesújtottam rá és teljesen eltűnt a buzogány alatt.*
Há én nyertem!
*Hatalmas kacagásba kezdtem de azt már nem láttam hogy átváltozott.*
Ég veled Moka...

- Rosa megvesztél?!
* Kiáltottam utána de már elkéstem, letépte a nyakában eddig függő füzért. Egy helyben voltam majd Neptune felé néztem.*
- Ha ezek ketten harcolni kezdenek...
* Majd odarepültem elé, a tömeget sec-perc alatt eltereltem az alakom miatt így már csak négyen voltunk a helyen. Karbafont kezekkel álltam és néztem, hogy mi lesz ebből a testvérharcból.*

-Kokoa Elég legyen már!!!!!!

Bosszantasz! A vámpíroknál semmi se nemesebb!
*Szinte már szikrát hányt a szemem*
Csillagom? A démonok még csak gyerekcipőbe jártak mikor én már a világon voltam. Tudd hol a helyed!
*Csapások tömkelegével soroztam a nőt majd megváltoztattam Kou-Chan kinézetét.*

- Ne pattogj csillagom, első kasztú, nemesi démon vagyok!
* Majd felkaptam Rosariot (most, hogy erősebb vagyok), szárnyaim védekezően magam elé tartottam, hogy védjem a támadást. Neptun felé pillantottam majd láttam, hogy lenyűgözte a kardok viselkedése.*

Eressz el te másodrangú szörnyszülött. Hogy merészelsz hozzám érni? Én Tiszta vérű királyi vámpír vagyok! Ne avatkozz bele a családi dolgainkba.
*Azzal elkiáltottam magam.*
Kou-chan!
- Igen is Kokoa- Sama!
*Sikerült egy mozdulattal kikászálódnom a fogásából és egy nagyobb lendülettel eltalálta,.*

* Elkaptam a másik kardot, de a sajátot se nagyon akaródzott elengedni, szóval két karddal rontottam az ellenfelemre. Ebben a pillanatban vettem észre, hogy a két kard pengéje között valamiféle kapcsolat van, mert elektromos szikrák pattogtak közöttük. Egy nagy fényrobbanás... Egy pillanaatra mintha a világ minden energiája egy pontba sűrűsödött volna. Mikor ismét kinyitottam a szemem, már csak egy kard volt nlam, amelynek pengéje egyik oldalon arany, a másikon fekete volt, és középen a két anyag, mintha birkózott volna. De nem sok időm maradt csodálkozásra... *

*Szinte megfojtott ahogyan a füzért rángatta. Majd egy pillanatra azt hittem itt a vég. A pecsét meg gyengült ez tény de nem szakadt még meg és ez jó hír volt.*

* Meglepetten néztem a lányra aki a rózsafüzért szorongatta.*
- Felejtsd el kislány!
* Majd abban a pillanatban átváltoztam démonná, hatalmas szárnyaim felcsaptak az égig, éjfekete ruhám megjelent, szarvaim előbukkantak. Kezemmel megragadtam a lány kezét majd igaz sok erő kellet hozzá mégis sikerült elrántanom Rosariotól s arrébb löknöm.*
- Neptune! Azzal a pöcökkel nem mész sokra, de ezzel..!
* Majd felé dobtam a saját kardom melyet a legősibb démon kovácsolt*
- Ne csak álldogálj!

Felejtős hogy bármit is megigyál....
*Majd előtte teremtem és elvettem a kezéből majd a rózsafüzért megragadtam és húzni kezdtem.*
Miért nem jön le? Hülye pecsét törj már meg!!!
*Üvöltöttem el magam és már teljesen nekifeszültem.*
Harcolj az igazi alakodban vagy vagy vagy....ÁÁÁÁÁÁ

- Mi a fene ez az egész?! * - méltatlankodtam, mikor ellenfelem irányt változtatott. * - Mi az, rólam el is felejtkeztél?

* Ugyanebben a pillanatban azt kívántam bárcsak nekem is valamihatásosabb fegyverem legyen, és ne egy vékonyka kard. *

* Hosszasan néztem rá unottan majd sóhajtottam s karjaim mellem alatt összefontam, tekintetem komolyba csapott át*
- Fenékig vagy különben én itatom meg veled...! Nincs vita mint az oviban, holnap lehetsz palacsinta, de ha velem vagy egy helyen akkor viszont nincs engedélyed a megdöglésre.

Nem menekülsz!
*Átugrottam a férfi felett és mentem az italt után.*
A sötét aurádat nem tudod teljesen elrejteni előlem és a véred szaga is elárul. Küzdj meg velem Onee-Sama!!!

-Mi ez? Meg akarsz ölni? Inkább te mint Kokoa. Szerencsére a másik két testvéremmel icipicit jobb a viszonyom...  

- Uhh, remek, készülök...

* És a támadóm felé futottam, habár a másik irányba kellett volna inkább futni. *