*Követtem Midorit macskaként. Mikor oda értünk hozzá, igen csak meglepődtem a ház feliratán. De hát mindenki abból él amiből tud.*

*Kezembe vettem a fejét és felemeltem.*

Szegénykém mit csinált veled ez a sok marha répa. De semmi baj, majd én visszaadom néhány régi emléked. Gyere velem. Oh el is felejtettem én az ikertestvéred vagyok Midori. Örvendek.

*Elmosolyodtam, majd átváltoztam kicsi macskává. Maorival együtt elmentünk hozzám.*

Nem rég volt egy kis balesetem és amnéziás lettem. Semmire és senkire nem emlékszem. Sajnálom.

*Szégyenkezve lehajtottam a fejem és lecsaptam a füleim.*

Hát te vagy az Maori?

*A nyakába ugrottam.*

Nem is gondoltam hogy összefogunk futni. De várjunk csak mi az hogy nem tudod ki vagyok?

*Néztem rá értetlenül.*

Te-te tök olyan vagy mint én! Ez meg hogy lehet?

*Én is visszaváltoztam félig emberré. Egy más tükörképei voltunk. Egyedül a szín nem stimmelt.*

*Ránéztem, de már rég hozzá voltam szokva a fajtám efféle viselkedéséhez.*

Ezt én is kérdezhetném.

*Majd vissza változtam részben emberré.*

*Meg láttam egy árnyat a szemem sarkából. Követni kezdtem a cikázó alakot. Hunyorogva néztem, hát ha jobban látom. Majd kiszúrtam hogy egy vérmacska az! Az illata ismerős, majdnem olyan mint az enyém, sőt nagyon is hasonlít. Nem hagyhattam meg lógni. Én is átváltoztam fekete párduccá és utána eredtem. Rövid idő alatt be is hoztam és rávettem magam.*

Te meg ki vagy?

*Morogtam és csattogtattam fogam a képébe ijesztgetésnek, de meg sem rezzent.*

*Csodálkozva néztem mindenre. Majd fura ingerek kaptam el és nagyon nagy késztetést éreztem hogy felvegyem nagy macska alakom.*

De fura ez az érzés. Ez a hely tele van energiával.

*Elvigyorodva engedtem az érzésnek és át változtam hópárduccá. Neki iramodtam, átszeltem az egész parkot.*

*Mikor kiértem, szinte teljesen kihalt volt a környék.*

Így még vadászni sem lehet. Mindegy is most úgy sem vagyok éhes.

*Leültem egy padra és csak néztem ki a fejemből.*

Lilith

-Oh...hát köszönöm.-*Feleltem egy kedves mosollyal és egy enyhe pírral arcomon.*-De te is mondhatnál valamit igazán.-*Bökdöstem meg őt.*

-Engem egyáltalán nem zavar, igazán kellemes hangod van ^^ 

Lilith


-Te mindent tudsz?-*Pislogok rá kíváncsian,mosolyogva.*-Olyan csendes vagy...én meg csak beszélek és beszélek...-

Nos, ezt is tudom....

Lilith
 

-Gondolom nem,de most nem rád értettem,hanem úgy általánosságban,bár nem szeretek bedőlni a sztereotípiáknak,szóval ne haragudj.Örülök,hogy te más milyen vagy...amúgy meg az elfek között is vannak gonoszak.-*Fejtettem ki egy kedves mosollyal.*

-Nos, Lilith...ha kegyetlen gyilkos lennék, szerinted társalognánk?

Lilith

-Oh...vagy úgy...Hát örülök,hogy megismertelek,kedves vámpír vagy,pedig én úgy hallottam,hogy a vámpírok többsége kegyetlen gyilkos.-*Ecseteltem neki a kis monológomat.*

Tudom, hogy hívnak...a véred elárulja *mosolyog*Én Aidou Hanabusa vagyok, örvendek.

Lilith

*Miután befejezte,megtöröltem a kezemet,majd rápillantottam.*-Elég volt?-*Kérdeztem,majd a megjegyzésére elmosolyodtam.*-Örülök,hogy ízlett a vérem...hú de furcsa ezt kimondani.-*Halkan felkuncogtam.*-Amúgy Lilith Menathis vagyok...örvendek a találkozásnak,kedves vámpír úr.-

*nem sokat iszik a lány véréből, elengedi a kezét*-Hm...nagyon finom...

Lilith

-Akkor jó,megnyugodtam.-*Feleltem egy megkönnyebbült sóhajjal,majd mikor a kezembe mélyesztette hegyes fogait,akkor kicsit felszisszentem.Hagytam neki,hogy igyon amennyi jól esik és tűrtem, a kissé kellemetlen érzést,mivel az ilyesmihez nem voltam hozzászokva.*