*Nem hátrált. Szilárdan állt. Szemeiben a félelem egyetlen szikrája sem mutatkozott.* -Mutasd, mit tudsz...- *Lekapta táskáját, és oda dobta Rosa-nak.* -Gyorsan! A táskában van pár gyógyító főzet! Ígyátok meg!-

*Kinyitottam a szemem és láttam Alucard mire készül.* 

Úgy érzem itt az ideje levetnek ezt a hasztalan testet. *A mellkasára tette a kezét majd meghajolt.* Viszlát késöbb nemsoká egyek leszünk.

*Mikor véget ért az emlék, megtorpant, majd visszaább ugrott. Karján a csáp okozta seb közben másodpercek alatt beforrt. Lassan felegyenesedett, majd kiropogtatta nyakát.* -Nem tudsz te semmit sem...- *Kiropogtatta ujjait is.* -Csak sajnálni tudlak.- *Megmozgatta hátát, mire lapockái is hangosan kattantak egyet.* -Ez a harc lesz az utolsó, amiben részt veszel...- *Lassan szemkötöjéhez nyúlt, és egy határozott mozdulattal letépte azt.* -Mert most eljön érted a halál!- *Kinyitotta eddig letakart szemét, mire az citromsárgás fényben izzott fel. Összecsapta tenyereit, és halkan megszólalt.* -Szentségtelen düh...-

nem tudsz megölni egyetlen egy vámpír tudott volna végezni velem de ő már réges rég magamba olvasztottam és az Rosario annya volt Akashí. Téged is magamba akarlak olvasztani minél nagyobb erővel támadsz rám annál jobban  erősödöm és azzal hogy az egyik csápom hozzád ért már tudom minden mozdulatod. *Sátáni kacaj* Gyere fiú mutasd mit tudsz. *Megszünt az emlék kép.*

*Látja amint Alucard eszetlenül erőszakolja szerelmét, de arckifejezése még mindig nem változik. Csak meredten áll és les ki a fejéből.* -Mond csak Alucard...- *Szólalt meg halkan.* -Miért teszed mindazt, amit? Ennyire betegesen vágysz végre valaki után, aki képes lesz téged megölni?- *Lassan ismét felé tekintett.*

Oh szoval ti ketten.. Értem már. Ugonjuk még egy kicsit hátrább. *Egy öreg kastályba találták magunat egy nagy ajtó elött ahonnan sikitások hallacodtak ki.* Hallod ezt? Épp Rosario sikonyál odabent a nészészakánk szép emlékeket idéz fel bennem de mennyünk bejebb. *Kinyitotta az ajtót.* Na elég mérges vagy már? Elég erősnek érzed magad?

*Megállt. Szinte mozdítani se tudta testét, annyira elnehezült ebben a térben. Látta a hulla hegyeket. Látta a mészárlást, melyet kedvese rendezett le. Arcát szép lassan Alucard felé fordította.* -Megfoglak ölni.- *Szólalt meg immáron sokkalta nyugodtabb hangon.* -Ezen már nem tudsz mivel segíteni.- *Egyáltalán nem érintették meg Rosa tettei. Sőt most csak még inkább közel érezte magához kedvesét ezen emlékek láttán.*

De sötét van Rosa drágán sötétebb vagy mint azt hittem. Na lássuk csak hova is mennyünk á igen meg is van. kr.e 1700 szép idők voltak akkoriba a kicsi Rosa elég vérszomjas volt és könyörtelen is legyen az nő férfi, gyerek stb... érted gondolom. A saját kardjával szúrta szíven magát a kis aranyos mikor megtudta hogy feleségül veszem hát nem egy tünemény csak kár hogy nem ment vele sokra... Tudtad hogy a testvéreit is ő ölte meg?  Nézd csak épp ött van. *Nézett egy dombra ahol ezernyi hulla volt.*

*Lefagyva nézte végig a történteket, majd mikor a csáp felé tört, maga elé emelte kezét, és a csáp abba fúródott bele. Ezt követve másik kezével rámarkolt, és letépte azt.* -Ma véget ér az életed...- *Lépett közelebb az épp rágyújtó Alucard-hoz.* -Mert kifoglak NYÍRNI!- *Rugaszkodott el felé ökölbe szorított kezekkel, s ekkor bumm, belépett a múltba.*

Halgas! Őket is bekebelezem. *Majd ismét át nyomta a kezét a lányon de most a mellkasán amitól mozdulatlanúl a földre rogyott.* Nahát ennyitől meghaltál?  Kár élva jobban élveztem volna a bekebelezésedett de elötte még magamévá tettelek volna hisz multkor is annyira élvezted. Még mindig hallom ahogyan sikonyálsz. *Gonosz kacaj.* Rágyujt egy cigire és a fiú felé megy.*Te semmit se tudsz taknyos de megmutatom kit akartok annyira védeni. *Hirtelen egy nagy villanás és a múltban vannak Rosario emlékei között.* 

*Megláttam Dimitrit de nem akartam hinni a szememnek. (El kell őt küldenem Maorival együtt) Elengedtem Alucard nyakát *

Mi van itt? Esetleg vártok még valakire? Kezdek ideges lenni. *Egy újjabb csáp jött ki a hátából és a férfi felé tartott. Kozben Rosario vérét szívta egyre hevesebben de a lány se tétlenkedett.*

*A föld hullámzani kezdett pár méterre az egymásba gabalyodott vámpíroktól, és Dimitri feje bukkant elő. Miután felmérte a terepet, lassan elkezdett elő mászni. Idő közben egy rántással helyre tette széttört lábait. Felegyenesedve pillantott Alucard szemeibe.* -Hé te...- *Szólalt meg halk, idegesítő hangon.* -Ereszd el.-

*Ki mondottan fájt a hogy a falnak pöckölt, rögvest el is ájultam. Kis idő után magamhoz tértem. Meg láttam a sípot amint ki ejti rosario a kezéből. Nem tudtam mire lehet jó de tuti fontaos ha nála volt. Oda szaladtam és belefújtam.*

Remélem megfekszem a gyomrod.

*Hirtelen a két lány mögé került. A macskát egy pöcintéssel mint ahogyan a bolhákat szokták elpöckölte amitől a halnak csapódott. Rosario elé került és a fátából kijöttek a csápom amik a lány testébe fúrodtak és szépen elkezdte felemésztani azt.*Látod ha velem maradsz csak a lányunkat öltem volna meg.

Rendben, ezt valahogy sejtettem, hogy nem kis piskóta az ipse. Nem szándékozom még megint meg halni.

*Ezzel kicsit hátrébb húzódtam.*

Köszönöm 

Ez olyan megható egy pillanat sírni fogok.*Elővett egy zsebkendőt és megtörölte a szemét.* drága feleségem úgy látom mindent a szájába vesz még azt is amit nem kéne. Velem bezzeg soha nem voltál ilyen