*A hatalmas csontóriás, melyet Dimitri idézett, lassan porrá lett, és apró szemcséit gyorsan elfújta a szél. Eközben Dimitri teste lassan, de biztosan kezdett helyre jönni. Bőre szép lassan új életre fakadt, s karja is lassan elkezdett visszanőni. Először a csontok, majd rá a szövetek, és végül megjelent rajta a bőr is. Az eddig mozdulatlanul pihenő, élőholt kölyök lassan kinyitotta szemeit.* -Ro... Rosa...- *Szólalt meg halk, erőtlen hangon.* -Roxána... Roxána hogy van? Nah és... és Maori?

Tűnés!

*Az árny meredten figyelt. Szemeit szinte bele vájta a lányéba, majd lassan felegyenesedett.* -Legyen hát. Nem avatkozok közbe. Ha lelkében még van elég spiritusz, hamarosan felépül...- *Azzal megfordult, és teste lassan elkezdett szerte foszlani.* -De ne feledd... egy halandó lelke sem bírja sokáig az örök élet súlyát... lehet nem most... lehet nem is pár évtizeden belül... de a kölyök eszét fogja veszteni... s örömmel fog egyszer majd átlépni a túlvilág ösvényére...- *Azzal eltűnt.*

*Dimitri közben megmoccant, de csupán ennyire futotta most tőle, hogy jelezze: Itt van még.*

Ezt most komolyan kérdezed?  Az évezredek alatt soha nem volt senkim aki ennyire féltett volna és megbecsült. Nem fogom hagyni, hogy elvidd innen még ha önzőségnek is tartod de ez nem csak az én döntésem ha ő eddig harcolt hogy ne vihesd el a lelkét akkor most is fog ebben biztos vagyok. És ha meg is utál a döntésemért állok elébe. A válaszom Igen 

Árny: -De te vámpír vagy... Ő pedig csak egy halandó lélek, akit egy halhatatlan test börtönébe zártak...- *Mormogott halkan, majd fel emelte hangját.* -Ez itt a kaszám. Bárki forgatja, hatalmas árat fizet minden egyes lélekért, amit elvesz vele. Mivel a kölyök már meghalt, így lelke képes lehet túl élni ennek a fegyvernek a használatát... viszont minden egyes alkalomkor, mikor kézbe veszi, eljövök hozzá, és megpróbálom elvinni lelkét, mivel az már nem tartozik ezen világba....- *Azza leltűntette a fegyvert, és közel hajolt Rosa-hoz.* -Hagyd őt elmenni... túl sokat szenvedett már... vagy tán lennél olyan önző, hogy a saját érdekeid miatt magad melett tartsd megfáradt lelkét? Válaszolj.-

*Elkezdtem a mellkasát nyomni hátha valamennyire elkezdi a vért pumpálni a szíve majd meg hallottam egy kellemetlen hangot és megfordultam.*

*Egy halott testen, melyben már nem ver a szív se, nem fog segíteni a vámpír vér. Dimitri akár egy báb, mozdulatlanul pihent Rosa karjaiban. Légézse sem volt már, s szemei szép lassan lecsukódtak.*

*Rosa mögött megjelent egy fekete árny. Szemei zöldesen izzottak fel, s halk, komor hangon megszólalt.* -Engedd őt el. Lelkének már így is 50 éve köztünk lenne a helye.- *Majd megidézte markában a kaszát, melyet Dimitri használt Alucardon.* -Tudod-e, hogy mi ez?-

Nehogy meg halj itt nekem hallod!

*Szarkalábas szemeivel lassan Rosa-ra tekintett.* -Mostmár láthatod a másik szememet is...- *Szólalt meg erőtlenül, alig hallhatóan, s arcára bágyadt vigyor ül ki. Lassan felemeli még használható kezét, és megsimítja vele a lány arcát.* -Ne aggódj... minden rendbe fog jönni...- *Majd fejét lassan legubbasztja, és neki dönti Rosa vállának.* -Majd mesélek... Csak... csak pihennem kell... pihenne...-

Sikerült megölnie... 

~Sikerült...~ *Mosolyodott el, s mikor enyhült a csáp szorítása, a földre pottyant. Térdre ereszkedvén bambult maga elé. A kaszát szép lassan elnyelte a föld. Közben a bőre elkezdett elrothadni, s szép lassan lemállt húsáról. Bal karja erőtlenül lógott teste mellett, majd leszakadt, és a földre pottyanva másodpercek múltán már csak csontok maradtak belőle.* -Sikerült...- *Szólalt meg halkan, majd még épp kezét arca elé tartotta. Annak sem kellett sok idő, hogy szép lassan elkezdjen szétmállani.*

Ez meg hogy lehet? Ennyitől nem halhatok meg... *Utolsó erejével ránézett Rosariorra és vigyorogni kezdett.* Hagytam benned egy kis ajándékot. Hasztalan gyenge némber. *Majd össze rogyott és lecsukta a szemét.*

*Bár Alucard körbe fogta testét egy csápjával, Dimitrinek mégis sikerül a kaszát testébe mélyesztenie. Arcára ördögi vigyor ül ki.* -Ahogy mondod... jóéjt!- *Fújta, mert már levegő sem maradt összepréselt tüdejében. Kihúzta a kaszát ellenfele testéből, s azzal együtt elkezdte kihúzni Alucard saját lelkét is. A férfi nem érezhetett mást, csak hogy teste kezd elzsibbadni, és szép lassan minden elsötétül...*

*Odafutottam Roxánához. Felkaptam és elindultam vele az erdő felé. Mikor már úgy éreztem biztonságos letettem .* 

Te most komolyan meg akarsz engem ölni? mert eddig körübelül annyir éreztem mint amikor a körmomet vágom a pofán csap egy darabka....(XD) *Kotrodj *Egy ütéssel földre külte az oriást majd megragadta Dimitrit.* Jóét

*Megpillantotta Roxanát Alucard markaiban.* -Ez a féreg úgy tűnik nem fél piszkos módszereket használni...- *Fel tekintett. A hatalmas csontváznak ökölbe szorított keze, mely egyenest Alucard felé repült, szétnyitotta markát, és ütés helyett ujjaival óvatosan körbe ölelte Roxanát, és megpróbálta kitépni Alucard csápjából.* -Kész vagyok...- *Kezét a föld felé tartotta, mire egy hatalmas, csontokból össze kovácsolt kasza bújt ki a talajból. Megragadva a fegyvert párszor megforgatta azt markában, majd megindult, és elkezdett felfutni a szörnyeteg testén, ketté metélve mindent, ami útjába került.* -Halál lovasa, most segíts nekem!- *Elrugaszkodott, s Alucard előtt megjelenve mért egy vízszintes csapást a férfi testére, remélve hogy sikerül megsebeznie ellenfelét.*

Gyerünk Maori igyad meg! 

Szép védés de hasztalan. Mind a két lányhoz hozzá értem és Rosarionak nem ki mértélkben okoztam sérülést még a regeneráló képesség és a főzeted se fog segíteni rajtuk. *Majd megpillantotta az öklöt.* Nem rossz de van egy kis trük a tarsojomban.* Hirtelen az egyik csápja megjelent és Roxánát fogta vele majd maga elé tartotta az aprócska lányt.* na mi lesz te ölöd meg vagy én? Ígyis úgyis megfog hallni és az Akashíya vérvonal megszünik létezni.

*Nagyokat pislogva nézi végig a szörnyeteg átalakulását.* -Ez... szép nagy darab...- *Majd tekintetét a lányok felé kapja.* -Rosa!- *Tenyereit a földnek csapja, mire a lányok mellől egy hatalmas csontváz kéz tör ki a földből. Feltehetőleg egy rég élt óriás marka. A kar felfogja a csáp sújtotta erőt, de szinte ripityára tör a hatalma alatt. De legalább a lányok túl élték a támadást, és van idejük felhörpinteni a gyógy főzeteket.* -Én vagyok az ellenfeled töki!- *Szól fel Alucard-nak, majd füttyent egyet, mire mögüle is kitör egy hatalmas csontváz derékig a talajból.* ~Időt kell nyernem...~ *A csontváz meglendíti hatalmas öklét, és Alucard démonának feje felé sújt. Közben Dimitri meredten áll. Látszólag mormol valamit.*

*Teste elkezdett növekedni már az emberség egy csepjét se mutatta a kinézete.* Nem lesz rá időtök hogy rendbe szegyétek magatokat.*Az egyik oriás csápot a lányok felé lendítette.*