" Shizuka megmutatta merre van a sétány nagyon szép volt ahogyan a cseresznye virágok hullodtak." Szeretem ezt az évszakot ilyenkor minden olyan szines.

----------Vége----------

*Meg fogtam kezét és elindultunk és hálát adtam az összes Istennek hogy túl vagyunk ezen is. Lassan begyógyultak a sebeim de már vártam hogy otthon vérhez jussak majd lefürödjek. Haza felé végig Dimirtit néztem majd ráfogtam a kezére kicsit erősebben hogy tudjam biztos nem álmodom-e* 

-Igaz...- *Szólalt meg halk, lágy hangján, és aprót bólintott.* -Induljunk....- *Kézen fogta kedvesét, és elindultak vissza a kastély felé...*

Ez is egy megoldás.

-Óhh... én úgy el teszem...- *Vigyorodott el, majd meg is gyújtotta a könyv sarkát, ami szép lassan egyre nagyobb lángra kapott.* -Hogy ezt még a túlvilágon is kereshetik.- *Azzal leejtette a könyvet a földre.*

Finomabb célzást nem tudott volna tenni? 

-Oké...- *Csapta össze azzal a lendülettel a könyvet, majd ellépve Rosa-tól maga elé tartotta, míg a másik kezében megjelent egy gyújtó.* -Akkor ezt most szépen el is tűntetjük. Gyűlölöm az efféle dolgokat.-

Ez egy ősi vér kódex amit csecsemők véréből írtak. 

*Aprót sóhajtott, majd előkapta a könyvet.* -Valami... biblia, vagy mi a szösz...- *Vizsgálgatta, forgatta balra-jobbra, majd kinyitotta. Rögtön az első oldalt hatalmas betűkből álló szöveg fogadta őket. Jól láthatóan vérrel írták.* -A vér kötelez... ez meg mi a szöszt jelenthet...-

Nem ez a kard már nem az enyém. Amikor betöltöttem a 16-ot anyám ezt ata nekem és azt mondta ebben van a vámpírok történelme és emléke és ha eljön az idő a lányomnak kell átadnom. Megfogadom a tanácsát.

-Nyugalom... óvatos vagyok.- *Felegyenesedett. Látszólag semmi érdekeset nem talált nála, kivéve egy aprócska könyvet. De tekintetét most a kardon pihentette.* -Valóban gyönyörűszép fegyver.- *Mosolyodott el egy pillanatra, majd odalépett Rosa mögé, és gyöngéden átkarolta a lányt.* -És mostmár ismét a tiéd... a szabadságoddal, és a te, és a lányod jövőjével együtt.- *Még mindig hihetetlenül fáradt volt, így ráhajtotta fejét Rosa vállára.*

Családi örökség de mondhatni ereklyének is öregebb még Alucardnál is.

-A szemétláda...- *Dünnyögte orra alatt, majd elő kapta a doboz cigit Alucard melső zsebéből.* -Gondoltam, hogy csakis a legjobb márka futja.- *Felegyenesedett, majd rágyújtott. Nagyokat pöfékelve nézte végig, ahogy Rosa ki húzza testéből a kardot.* -Váó... ez valami ősi ereklye?- *Kis gondolkodás után, ismét leguggolt, és még egyszer áttapogatta a hullát. Hátha talál még valami érdekességet.*

*Sóhajtottam egyet majd mosolyogni kezdtem.*

-Csitt!- *Nyomta neki mutató ujjának begyét Rosa szájának.* -Egy szót se többet. Senki, és semmi sem állíthat meg abban, hogy megvédjem a szeretteimet. Még egy isten, de maga a halál sem. Remélem világos voltam.- *Mondta komoran, majd arca megenyhült, és megeresztve egy mosolyt nyögdécselve feltápászkodott, majd odalépett Alucard teteméhez.* -Nah lássuk...- *Leguggolt, és elkezdett matatni a hulla zsebeiben.*

Nagyon ügyes voltál de nagy árat fizettél érte ha ezt tudom akkor nem hozom el a sípot hisz látod mi lett belőle.

óóóó dejó hely egész kellemes barátokkal jót lehet it szórakozni XD

*ezel tovább mentem  hogy feldericsem az egész környéket

-Ahhh...- *Nyűglődve dőlt hátra, és kezeivel kitámasztotta magát. Tekintetével az Alucardból maradt tetemet figyelte.* -Úgy érzem magam, mint akit megöltek...- *Mosolyodott el, majd hüvelyk ujját nyakához szorította, és alaposan kiropogtatta.* -Ennyit arról, hogy nem lehet valakit legyőzni...- *Megszívta orrát.*

Ne beszélj. Mindenki jól van. Roxána meg ijedt de kutya baja Maorival haza mentek. Te hogy érzed magad?