" Szuszantam egyet"

Ezt nézd meg. Ez itt a vámpírok nagykönyve. Ebbe csakis vámpírok írhatnak mikor blépnek a városba ez ola nyilvántartás féle és a vérükkel kell aláírni. Az utolsó név Jack de a vére nem olya mint egy vámpíré nm stimmel

Hátrafordultam.

Bevártam Dorien - t, és megkérdeztem:

- Valamit Jack - kel kapcsolatban?

Végignéztem a területet.

Sehol senki... Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.

.
"Végig rohantam az egész sátényt még a szentélybe is benéztem. Épp kezdtem feladni mikor megláttam"

Héj találtam valamit.!

" Ennyit tudtam kinyögni "

Lassan levitorláztam a Sétány egyik elhagyatott részére. Amikor földet értem, átváltoztam. Hiába nem használtam az erőm pár évig, minden úgy ment mint régen. Ráadásul emlékképek is beugrottak a régi életemről. Volt egy emlékem arról, mikor egy termet (nem tudom hol volt a terem) Jack barátom segítségével felgyújtottunk. Az emlékezetem csal, vagy tényleg minden fekete lánggal égett? Ahogyan gondolkoztam, megláttam két ismerőst sétálni, akikkel a temetésen találkoztam. Láthatóan éppen bizalmas beszélgetést folytattak, szóval nem akartam zavarni őket, inkább a park árnyékosabb része felé vettem az irányt. Ugyanis Jack az árnyékban szeret lenni...

* Átvettem a vattacukrot* Köszi. Persze, nyugodtan. 

" Vettem két vattacukrot és vissza mentem Shizukához." tessék. Lehet egy kérdésem?

Hm.. Szeretem. Benne vagyok, akkor élek a lehetőséggel. *Mondtam mosolyogva majd felnéztem rá hátha az ő arcára is csalhatok egy kis mosolyt*

Benne vagyok. Szereted a vatta cukrot? Én imádom és látok is egy kocsit meghívlak rá.

Nem valami vidám történet.. Mondjuk az enyém se jobb, de abba most ne menjünk bele. Hm.. Vidámabb téma? 

Én vagyok a Tűz elementál minden tűz forrása és büntetésből vagyok itt röviden ez a történetem

*Némán hallgatam ahogy mesél. Mint valami kisgyerek lestem minden szavát* Azta.. 

Tudod én nem szeretem a vízet kifejezetten taszít és fáj ha hozzá érek de a szél az vonz a lángok csak úgy táncolnak benne gyönyörű látvány. Régen nagyon sokat táncoltam Széllel de mikor kiderült hogy az embert segítem víz  felhasználta ellenem és elvette tőlem szélt és számüzettem a földre. A Négy elementál egyike a mai napig az emberek között él és nézi azt ahogyan fejlödik és pusztitja magát. Hiba volt segítenem nekik.

Hm? * Pislogtam rá nagy szemekkel majd biccentettem* Nem akartad elmondani, igaz? Hát semmi baj, ha nyomja valami a lelket persze, hogy előbb utóbb kibukik belőlünk. Igazán sajnálom, biztos eléggé rossz. 

Megszoktam és ami a legjobban bosszantot hogy velem ellenkező elemmel kezdett ki és ez bosszant. " Hirtelen a számra csaptam"

Társ, barát és a jegyesem is volt egyben. Az élet kegyetlen, mondjuk ez eddig sem volt titok. * Mondtam majd felé pillantottam* Sajnálom, biztos nehéz lehetett. 

Ő volt a társad?  Résvétem. Engem száműztek az élőhelyemről még  a társam is eltasított mert az embrnek segítettem még nagyon nayon régen  azóta bojongok és most ide jutottam el.

Volt valaki aki miatt maradtam, de sajnos őt elvesztetem. Szerintem téged is láttalak a búcsúztatóján.. *Feleltem kissé szomorkás hangon majd egy amolyan "semmi baj" mosolyt erőltettem magamra*És te hogy keveredtél a városba? 

Te miért vagy a földön? Persze csak ha szabad ilyet kérdeznem.

Valóban nagyon szép évszak. *Ballagtam mellette*