Dorien? Talán ez lenne a nevem? 

*Nézek rá kedvesen és hajolok elégg közel hogy a gyűrűt megnézzem*

-Várjál....nézem.......D....O...Dorien..... Dorien ...van...bele írva...

*nézek rá elkerekedett szemekkel...jó ideje nem láttam Dorient...az tény.....*

Örvendek. A nevem... Sajnálom de nem emlékszem rá. Nem régiben tértem magamhoz. 

*Nézek rá és elmosolyodok* Nem állt szándékomban megijeszteni tégedet....

*lépek elé * -Szia...Xaria Fayne ...vagyok..

*mondom neki .. nyujtanám a kezemet is ha nem lenne egy raklapnyi virág nálam

" A nyakamat fogtam amikor valaki megpróbált megijeszteni de csak mosolyogva megfordultam és ránéztem. "

*Sétálok tovább dudolgatva majd megpillantok egy fiút* Buhh...

"Órák óta bolyongtam mire egy sétányhoz értem. Leültem egy padra és gondolkozni kezdtem hátha felidézhetek valami emléket de nem sikerült. "

*Némán sétálok narancssárga ruhába, egy csomó virággal a kezembe és dudolgatok*

-Mennyünk hozzám. Úgyis lenne mit elintéznem otthon. *Azzal elment megkeresni a ruháit és átöltözött.*-Kész vagyok mehetünk is. *Kiléptek az ajtón és Saya lakásáig meg se álltak.* 

- Hát igen a vér összeköt. De mond csak te még mindig csak azoknak a lényeknek a vérén vagy képes élni?  Furcsa hogy te nem bírod az emberi vért de azoknak a lényeknek amik embert esznek minden gond nélkül elfogyasztod.
*Néztem rá oldalra billentett fejjel.*
- Nincs kedved benézni hozzám? vagy mennyünk hozzád? Lenne mit megbeszélnünk.

-Csomag? *Nézett rá értetlenül. majd megrázta a fejét.* - Ezt a ruhát egy idős hölgytől kaptam hogy öltözzek át mert piszkos lett a szoknyám de amúgy nem volt az. Lehet hogy direkt akart átöltöztetni?  * Néztem rá majd megöleltem még egyszer.* - Azt hittem egyedül maradtam. Bár én nem vagyok olyan mint te vagy a testvéreid  mégis rokonok vagyunk és ezen semmi se váltóztat. 

*Elgondolkoztam*
- Saya..... Saya.... Sa... Már emlékszem!
*Azzal felkaptam és megöleltem.*
-Istenem de örülök neked. Azt hittem a testvéreimen kívül már senkim se maradt. Ami meg a külsőmet illeti hosszú sztori majd elmesélem. De miért van rajtad papnői egyenruha? 
*Néztem végig rajta kíváncsian. Majd megláttam valami kis papírt a ruha hátára ragasztva. Leszedtem és elolvastam.*
- Nahát úgy látom, te vagy a csomag amit át kellet vennem haladéktalanul.
*Mosolyogtam el.*

-Oh sajnálom. Onee-sama Nem emlékszel már rám? Saya vagyok a harmad unokatestvéred. *Nézett rá könnyes szemekkel.* - Majdnem leszúrtalak nem ismertelek meg ebben az új külsődben. Bár az aurád árulkodó jel volt. *Elengedte mielőtt megnyomná valamijét.* 

-Áj!
*Kiáltottam el magam majd a szememtől pár centire megállt a kard. Hirtelen nem tudtam mi történt. csak néztem nagyra nyílt szemekkel majd csak nyeltem egy nagyot*
- Ismerjük egymást?
*Majd éreztem hogy magához ölel.*
- Élek... még fogjuk rá... De ha ilyen erősen szorítasz akkor hamar távozok az örök vadászmezőkre.

*Mikor kinyílt az ajtó megcsapta egy erős démoni aura. Ismét kivonta a kardot és a szeme vérvörössé vált. Megfordult és rohanni kezdett az ajtóban álló felé majd megállt az utolsó pillanatban.*- Te vagy az? *Dobta a földre a kardot majd mereven ámult előre a lányra.* - Rosario te még élsz? *Majd magához ölelte.* 

*Felérem a szentélyhez és megláttam a tetemet.*
- Hát itt meg mi történt?
*Majd egy idős nőhöz mentem és megkérdeztem mi történt de nem tudta megmondani. Majd csak a levelet mutattam meg neki és rögtön mosolyogni kezdett.*
-Mennyen be a fő szentélybe.

*Így is tettem kinyitottam a szentéy ajttaját és csak egy lányt láttam aki háttal állt nekem és csuron vér volt.*

- Szia. Tudnál segíteni?

*Nem tartott sokáig gyenge volt az ellenfele egy tiszta és gyors vágással végzett is vele majd vissza ment a szentélybe hogy megtisztítsa a kardot.* - Mostanában egyre gyengébben és az ízük se a régi. *Mondta halkan.* - Nem baj legalább nem sérülök meg olyan komolyan.

*Furcsa érzés kerített hatalmába és elkezdtem futni felfelé a lépcsőn majd zajt hallottam. *
- Buli van és engem meg se hívnak? Nehéz ebben a testben mozogni...
*Morogtam egy kicsit majd futottam tovább.* 

*Hirtelen megremegett a föld és furcsa érzése támadt.*- A régi korok gyermekei egyike a közelben van. *Átfutott a másik szobába ahol a kardja volt majd az udvarra ment vele. és várta hogy megjelenjen a szörny.* - Na gyerünk hol vagy már? *Ekkor mindenfelé törmelék repült és megnyílt a föld.* -Már vártalak. Kezdtem éhes lenni. 

*Egy levelet kaptam melyen az állt hogy egy csomagom van a szentélynél amit azonnali hatállyal át kell vennem. Feladó nem volt csak egy pecsét. Valahonnan ismerős volt de nem tudtam honnan. Elindultam fel a hosszú lépcsőn.*