* Szinte berobbantam a sétányra. Bersze senki más nem is járt ott, mivel zuhogott az eső. A sentéy felé vágtattam, szinte húztam magam után a lányt, majd megbújtunk egy oszlop mögött. *

- Csss...

*nézek magam elé és sóhajtok* -nos...én elmegyek ^^ mostmár tényleg nincs miért tovább szenvednem életben... *állok fel

- Nyugi, nem volt köztünk semmi, csak barátok voltuk, amúgy a városban szinte mindenki ismerte Dorient, azaz téged..

* Mondtam majd leültem a padra*

- Nyugodtan folytassátok a romantikus, sírós perceket, nem akarok zavarni.

Ki gondolta volna hogy ennyien ismernek ebben a városban. A szeretőm és a...? Ki is voltál nekem? Tudod mit lényegtelen. A testet véletlen szerűen lett választva. Az előző testre egyáltalán nem emlékszem de nem is akarok. Abban viszont biztos vagyok hogy lejárt az ideje és elhasználódott. Meg kellet szabadulni tőle. 

- Shizuka Hayashi, örvendek.

* Majd körbe jártam, alaposan megnéztem.*

- Teljesen máshogy nézel ki.. A régi külsődből egy vonásod sincs..

*Majd felnéztem rá*

- Sose hittem, hogy egyszer hosszú hajad lesz.

" Mély levegőt vettem majd lehiggadtam."

- Villanykörte?!

* Akadtam ki majd hátrébb léptem.*

- Ne egyél már ilyen hirtelen haragú, ha jól tudom Dorien volt bácsi, nem te.. Mi is a neved csodabogár?

Bácsi? 

* Nagyban szunyókálok a fa ágán mikor szipogásokat hallok s mellé egy férfi hangot. Kinyitom a szemem majd letekintek az éppn alattam lévő párosra, mikro végighallgattam a történetet leugrottam.*

- Szóval Dorien bá nincs többé? Akkor kit fogok én bácsizni? Te nem is hasonlítasz rá!

* Böktem a srác mellkasára majd a szemébe nézem.*

- Hm... Nem vagy szimpi.. Annyira.. Csak egy kicsit..

*bujok és sírok*

Ugyan nincs mit tele vagyok zsepikkel. Felkészültem az eseményekre....

*csak bujok és sírok* -...kösz...

" Mély levegőt vettem majd megvakartam a fejemet. Úgy döntöttem magamhoz ölelem hátha megnyugszik kicsit." 

*nézek fel rá és elkezdek sírni* valahogy ez nem vigasztal

" Oda léptem hozzá majd letöröltem a könnycseppet az arcáról."

*nézek rá könnyes szemekkel...* könnyű neked...*suttogom és egy könnycsepp indul meg útjára lefele...én meg csak halkan annyit mondok...*

- ......megfelel.......a ...célnak...megfelel....

Á szóval volt az előző életembe köztünk valami? Érdekes. Erre nem számítottam. Az a test és a személyisége meg semmisült. Egy energia vámpírnak ez a végzete.

nézek rá és bólintok* kellene........eléggé......legalábbis azok után ami volt....

*szólalok meg halkan..és szomorúan

Ismerjük egymást? Sajnálom de semmire sem emlékszem egy kertben ébredtem fel és azóta bolyongok. 

-Lehetséges....de akkor....ha te vagy....miért nem emlékszel rám.........*nézek rá elszomorodva... *