Lehunytam a szemem, és a vihar zajain keresztül ismét az előző lány hangjár lettem figyelmes.  - Nem valószínű - válaszoltam neki, bár nem voltam benne biztos, hogy a hangzavar mellett hallja - e, amit mondtam ezért valamivel hangosabban megismételtem. - Nekem nem nagyon árthat az eső - motyogtam kissé rekedt hangon, mert már szinte napok óta nem beszéltem emberi lényekkel. ~ Ha mégis megfáznéék, az lenne jelenleg a legkisebb gondom ~ tettem hozzá gondolatban, miközben ezüstös villanás járta át az eget, és egy minden eddiginél hangosabb dörgés hasított a csendbe. Közben egyre sötétebb lett, és éreztem, ahogyan az erőm is kedt visszatérni, ha nem vigyázok, megint úgy járok, mint legútóbb...

*Épp hogy beértem a szentélybe de tele volt zsúfolva ezért eléggé kényelmetlenül éreztem magam ezért inkább kértem egy esernyőt és kiléptem a szakadó esőbe. Igyekeztem úgy tartani az esernyőt hogy ne esen egyetlen egy olyan részemre se ahol nem takar ruha mert akkor nagy bajban lettem volna. Elindultam vissza le a lépcsőn majd megpillantottam a férfit aki még mindig ugyan ott állt. Oda léptem és főlé tartottam kicsit az esernyőt.* 

Éppen nagyban elmerültem a gondolataimban, mikor valaki nekem jött. Léptem egyet hátrébb, majd lenéztem a földön előttem ülő, lányra. Mikor felállt, bocsánatot kért, és sietett tovább. - Semmi baj - motyogtam, bár valószínűleg nem hallotta. Néztem utána, ahogy belép a Szentélybe. Ekkor esni kezdett az eső. Első gondolatom a hazamenetel volt természetesen, bár nem nagyon volt kedvem egy órát buszozni, mire elérem a nekem kijelölt ki lakást, ami természetesen a városka másik felén helyeszkedett el. Egy darabig egy helyben álltam, és néztem az elemek tombolását, ami mindig is elbűvölt, aztán az égen átsüvített az első villám, amit hangos mennydörgés követett.

* Vállat vontam majd haladtam tovább de véletlen neki mentem valakinek majdnem el is estem.* 

Már esteledett, mikor elindultam a Szentély felé vezető úton. Az ég eléggé sötét és felhős volt, az időjárás egy magamfajtának kifejezetten tökéletes, bár az idő esőre állt. Felhúztam a kapucnimat, és igyekeztem úgy intézni, hogy ne látszódjanak ki alóla vörösen izzó szemeim, mert az enyhén szólva feltűnő lenne. Nagyon reméltem, hogy ez a város elég messze esik a szülőhazámtól, és itt még senki nem hallott "hőstetteimről" amiket elkövettem, és amik miatt kitaszítottá váltam a saját hazámban. Effajta sötét emlékek között sétáltam végig az ösvényen, remélve, hogy ilyen időben egy átlag ember sem dugja ki otthonról az orrát.

*Amint lement a nap felébredtem majd a szokásos sétámra indultam. Eléggé kómás voltam de muszáj volt egy kis mozgás mielőtt ismét elaludnék. A sötét utcákat megvilágították a kis lámpák és a szentjánosbogarak fénye. Lassú léptekkel haladtam a macska köves úton mikor hűs szellő söpört végig a sétányon ekkor egy pillanatra megálltam és körülnéztem.* 

- Némelyek nálad sokkal kevesebb tudással is elmennek oda, szóval miért is ne?

- Jó volt a tanárom. Szerinted ezzel a tudásommal elmehetek egy bálba? 

- Szerintem jól csinálod.

* Mosolyogtam. *

- Hát valahogy azt én se próbálnám még ki de egészen jó tanár vagy. És elhiheted ha én mondom akkor az úgy is van. 

* Sikerült egyszer sem a lábára lépnem, se pofára esnem, egyszóval nem is felejtettem annyit, mint gondoltam. Bárcsak más dolgokra is ilyen hamar fény deríthetnék. *

- És a végén forogni szokás * - azzal megpörgettem a partnerem. * - Van aki a levegőbe ugrik fel, de azt én nem vállalom be...

*Meglepett hogy nem kezdett el hátrálni. Lehet, hogy mégis férfiból van. De hamar elvettettem ezt a gondolatomat és figyeltem minden egyes mozdulatát igazán szórakoztató volt.* 

- Hát, szerintem csak akkor az, ha a táncpartnered sündisznó. De nagy szerencsédre én nem vagyok az... Ide tedd a kezed.

* Mutattam. *

- Szerintem kezdhetjük...

- Egymáshoz bújós? Az nem lesz nálam akadály 

- Hát... * - kilestem a vállam felett. * - Elméletileg nincsenek itt. Szóval az ilyen bálokon mindig az egymáshoz bújós számokat szokták nyomatni... Elméletileg ezek az alaplépések...

* És mutattam néhány lépést. *

- Elméletileg ugyanezt kéne csinálnunk csak párban.

- Á de jó meleg van és nem láttam sehol senkit biztos már alszanak, Na hogyan kezdjük? Kicsit izgulok. 

* Bementem mögötte. *

- Van egy olyan érzésem, hogy sikeresen eláztattam a frissen megszerzett pisztolyomat...

- Gyere mennyünk be kezdek fázni. 

- Ajánlom, hogy ne jöjjenek utánunk * - morogtam inkább magamnak. *

*Mögé álltam majd csendben figyeltem. Az eső zuhogásán nem halottam semmi mást. Megfogtam a vállát majd kikukucskáltam hogy jön e valaki de az eső függönytől nem lehetett látni.*