" Új szerződés volt bontakozóban ezért ismét az emberek világába érkeztem. Egy szentélynék értem földet majd buzgón nyújtózkodni kezdtem hisz már rég nem voltam emberi alakban. A csontjaim hangosan ropogtak és a vörös szemeim felizzottak.  A nyakam köré csavartam a sálam majd széles mosollyal elindultam, Áldozatot keresni."   

A szentély feletartottam, a sétányon haladtam szép lassan egész kellemes idő lehetett, bár nem igazán éreztem. Fekete mini szoknya, pánt nélküli vörös fölső, és fekete hosszú szűrú csizma és egy hosszú kabát. A hajamat felkötöttem mert a szél miatt össze vissza állt. Ajkaim vörösek voltak és szemem pedig füstös. Sétáltam zsebre vágott kézzel.

- Igen szeretek itt lenni, valahogy jó itt lenni. * Fejem a vállára hallottam majd elmosolyodtam.* - Rendben van, várni fgom. * Majd pár perc múlva* - Na és te? neked van kedvenc helyed a városban ?

- Ha tudnád milyen jó az állóképességem. " Azzal mellé ültem és átkaroltam. " - Szeretsz itt időzni? Én már akkor is ilyen helyeken járkáltam amikor még nem voltak utak autók és hasonló hülyeségek. Majd egyszer elviszlek egy érintetlen környezetbe. 

- Hm? * Néztem fel rá majd elmosolyodtam.* - Ebben a városban nem találsz normálist, szóval nem meglepő ha furcsa dolgok történnek. * Majd megfogtam a kezét és magam mellé húztam.*- Gondolom nem akarsz egész végig állni.

" Körbenéztem és elég nagy volt a nyüzsgés de lehet hogy neki ez a nyugodt környezet. "- Hát mikor itt jártam utoljára megmosdatott egy lány majd elvettem egy maszkos martalóc cigijét és  a vámpír lány meg majdnem meghalt a nevetésben. Pedig szerintem már alapjáraton halott volt. 

* Csak mentem mellett és hallgattam majd leültem az első padra és hátradőltem.*- Egek de rég jártam erre, ez a hely szinte semmit se változik, mindig ugyanolyan szép és nyugodt.* Majd felnéztem rá.*

*Megemeltem a kezem majd intettem. Majd mikor eltűnt elkomorodtam.*
- Még, hogy érzelem nélküli... Akinek nincsenek érzései az nem tud így mosolyogni.
* Azzal nyújtóztam egyet és elindultam a macskaköves úton. Minden egyes lámpa égője eltört mikor elhaladtam mellette. A gondolataim nem hagytak nyugodni ezért ideges lettem és kezdett felszínre törni az igazi lényem. Az aurám már lassan szabad szemmel is lehetett látni majd elkezdett fehéredni a hajam és a rózsafüzérem megszakadt  ettől átváltoztam.* 

- Rendben, talán ott leszek, bár általában jobb szeretek észrevétlen maradni. Gondolom az itt nem olyan egyszerű - még mindig vigyorgok, és ennyi vidámsággal már " egyéni boldogsági rekordot " is dönthetnék. - Mostmár megyek, de talán majd beugrom - ez volt a legtöbb ami ígérhettem, azoknak akik ismernek, nem rejtély néha milyen megbízhatatlan tudok lenni néha. Mindig... Lassan hátráltam néhány lépést, és beleolvadtam a sötétségbe. A fekete mágia energiája beáramlott a tudatomba, tudtam, mostmár erős vagyok, szinte legyőzhetetlen. Hangom távolról szólt, mintha mérföldekről beszélnék. - Viszlát Rosario! - kiáltottam bele az éjszakába. És már ott sem voltam...

- A meghívás áll és csak vicceltem a tűzzel kapcsolatosan. Sokan ott lesznek szóval alkalmad nyílik majd ismerkedni egy kicsit. Ha meggondolod magad itt a címem. Szombat este hét felé. a temető melletti tipikus vámpír ház lesz az nem lehet eltéveszteni.
*Majd zsebre tettem a kezem és felnéztem az égre melyről már elvonultak az eső felhők és a csillagok bevilágították a sötét égboltot. Elégedett mosoly jelent meg az arcomon.*
- Szeretem mikor tiszta az ég. Minden olyan egyszerűnek tűnik

- Nyugi, én sem esek szét a lámpafénytől. Nem vagyok cukorból. Remélem... - igyekeztem teljesen komoly képet vágni. - Egyébként tűz ügyében nem segíthetek, az én lángjaim fagyosak, nem forróak, szóval legfeljebb mélyhűtött pillecukrot lehetne rajta sütni... - és az eddigi legőszintébb mosolyt villantottam felé. - Egyébként köszönöm a meghívást, de gondoltam ma este kicsit körbejárom a várost, amíg ilyen jó idő van... - bocsánatkérően ránéztem, de a szemem már türelmetlenül csillogott, habár türelmetlenség érzésére is képtelen voltam, ahogy nagyrészt minden másra is.

- Egyik este mályvát akarok csinálni a húgomnak és az unokatesómnak eljöhetnél te is a tűzzel úgy is bajban szoktam lenni.
* Szólaltam meg kicsit csipkelődve.*
- Attól még hogy vámpír vagyok eszem emberi ételeket is szóval amiket a filmekben láttál azt felejtsed el. Nehogy azt hidd hogy csillogni kezdek a napon vagy hasonlók. A mai menü úgyis egy jó szénhidrát dús szendvics lesz kis teával.
* Fogtam az arcom és fantáziáltam a vacsorámról.*
- Te nem tartasz velem? Van egy kis kávézó a város szélén és nincs sok világítás se.

- Éhes? - aztán eszembe jutott, hogy a szóban forgó egyén egy vámpír. - Hát, akkor érezd jól magad. Én hamarosan megyek és élvezem a sötétséget - arcomon halvány mosollyal néztem ki a fekete éjszakába, és a cseppet sem nyugtalanító csendbe. Ismét alakot váltottam, az arcomon is megjelent a Jel. A testemet fekete lánggyűrű vonta körbe, és élveztem ezt, szinte új erőre kaptam a tűztől. Mikor elfogytak a lángok, megint többé - kevésbé emberi alakban néztem vissza a pad felé. - Nos, mostmár lassan mindent láttál...

- A viharnak hála nehéz estének nézek elébe.
* Néztem körbe majd egy illatot kezdtem el érezni ami szinte mámorító volt. Megnyaltam a szám szélét és a mellemen lévő rózsafüzest kezdtem el szorongatni egy időre majd mikor meghallottam hogy az eső kezd elállni leültem és vártam türelmesen. *
- Szeretem ezt a csendet. Megnyugtató egy bizonyos ponton kivéve ha az ember éhes.

- Hidd el, nem én választottam ezt a sorsot - néztem rá, da a toronyóra harangozása elnyomta a szavaim hangját, valószínűleg más nem is hallhatta.  Körbenéztem, és az eső hangjait hallottam, ami kezdett abbamaradni, már alig csepergett. - Szerintem kezd elállni az eső - jelentettem ki. A hajamba túrtam, és körbenéztem. Az utak már majdnem kiürültek, és a Sétány környékén se mozgolódtak már emberek, ezt inkább éreztem, mintsem láttam. A lányra néztem, hogy vajon mit szól a kialakult helyzetben, de gondolatolvasás terén még fejlődnöm kell.

- Ő ja. Minden rendben? Úgy nézel ki mint én amikor megláttam az apámat pucéran a kertben rohangálni és elhiheted nem volt szép látvány.
*Majd a homlokára tettem a kezem nem e lázas de nem éreztem semmi különöset.*
- Fura egy érzelmek nélküli férfi aki menekül valami elől. Csak még nem jöttem rá mi elől is.
*Ekkor a nagy toronyóra megszólalt jelezve, hogy eljött az én időm. Széles mosoly jelent meg az arcomon majd vártam, hogy az eső végleg elálljon.*  

- Jó tudni - visszaülök a padra, és a gondolataimba merülök. - A legutóbbi hellyel nem volt ekkor a szerencsém - emlékképek villantak be akaratlanul a fejembe. Egy lángoló város képe, ahol mindenütt fekete tüzek égnek, az emberek sikítva menekülnek, és a háttérben mindenütt rendőr, mentő, és tűzoltó autók szirénája villog, csak azért mert nem voltam ura a képességemnek. Alig tudtam ép bőrrel megúszni. A keserű mosoly továbbra is kitartott az arcomon, a kellemetlen gondolatok ellenére is. - Egyébként nem áll fenn a veszélye, hogy félni kezdek. Már nem nagyon vannak érzelmeim. Szinte semmit nem érzek... - a kezemben egy kis fekete tűzlabdával kezdtem szórakozni, ami az akaratomtól egyszer csak szétfoszlott. - Nos, kíváncsi vagy még valamire?

- Érdekes. Hát gratulálok a város első számú sötétség szülötte vagy.
*Azzal megveregettem a vállát.*
- Ami engem illet bennem egy csepp emberi vér sincs és ha az infóm nem csal a város legöregebb vámpírja vagyok de ez most lényegtelen. Bár ezt szinte mindenki tudja szóval nem kell félni, hogy félnének tőled vagy valami hasonló a város nagy része nem emberi lényekből áll. Ez afféle menedékként szolgáló kisváros.
 

- Sötétség szülött vagyok, és anemoi auris... Mostanság elég ritkák vagyunk, nem lep meg, hogy nem láttál egyet sem - lehajtom a fejem, és a Jel eltűnik a többi plusz adottsággal együtt. - De ha már itt tartunk, te sem vagy egészen emberi. Ha már tippelnem kéne, démont vagy vámpírt mondanék, mivel te is ezeket mondtad először, szóval valószínű ezeket a lényeket ismered a legjobban. - vörös szemeimmel kérdően néztem rá. Kezdettől fogva sejtettem valamit, és ő is. A magam részéről nem titkolózhattam tovább.

- Határozottam olyan vagy mint egy ősi vámpír. Csak az a valami a szemed alatt nem vall rá. Vagy esetleg mágiáról lenne szó?
* Megváltozott az aurája a kinézetével együtt. *
- Rogyassz kicsit kérlek így túl magas vagy nekem.
* Ekkor felálltam és megálltam előtte és csak vállat vontam.*
- Szabad a gazda gőzöm sincs mi lehetsz.
* Megvakartam a fejem majd csak néztem rá mint borjú az új kapura.*