*Mosolya gyorsan lefagyott, és kissé le is blokkolt a hallotaktól.* -Várj... mivan?- *Pillantott fel Rosa-ra a medencéből, és ő is kimászott. Nem akart most rákérdezni, hogy miért nem mondta ezt el eddig, elvégre még nem beszéltek annyit.* -Van egy lányod? Mióta?-

*Átkaroltam szorosan majd a mellkasára tettem a fejemet.*

*Megkérdezte volna, hogy Rosa miért váltott témát, de ha nem akar róla vele beszélni, akkor még biztos nem olyan fontos a számára Dimitri. Talán majd idővel. Lassan neki dőlt a medence szélének, és ujjával gyöngéden cirógatta Rosa arcát.* -Nem haragszom... örülök neki... és akár a világ végéig is elviselném ezt a csípős vizet... ha közben a karjaim közt tudhatlak... drága hercegnőm.- *Mondta halkan a szavakat, és bágyadtan mosolygott.*

Csak tudnám mit küldött hisz nem kértem tőle semmit csak egy...

-Hé.. micsi...- *És már csobbant is. Elő bukkanva aprókat pislogott Rosario-ra, majd lehúzva maszkját átölelte a lányt, és elmosolyodva nyomott egy puszit a szájára.* -Nos... igen. Gondolom hogy ez volt Noah célja velem, hogy plussz ajándék legyek.- *Döntötte oldalra a fejét. A víz kissé csípte halott bőrét, de nem volt vészes a dolog.*

*Hirtelen megfordultam és láttam hogy Dimitri az...*

*A kapu halk nyikorgással tárult ki, és Dimitri bátran lépett be rajta. Útja egyből a hang irányába vezetett. Megállva a medence szélénél leguggolt, és meglóbálta kezében az aprócska csomagot.* -Asszonyom, küldeménye jött.- *Szólalt meg lágy hangján, s maszkja alatt elmosolyodott kedvese láttán.*

* A régi csengő hangja az egész házat bejárta ami azt illeti majdnem megfulladtam. Feljöttem a víz felszínére majd határozottan elkiáltottam magamat.* 

*Megjelent a kapuban. Kissé kelletlenül érezte magát, hogy Noah ide küldte néhány üvegcse főzettel, és azzal az indokkal, hogy ezt ma még ki kell szállítani. Elmosolyodva megcsóválta a fejét, majd megnyomta a csengőt.*

*Haza értem majd bele ugrottam a medencébe és élveztem a gyógyvíz hatását. Ellazította az összes izmomat és szinte csak lebegésre voltam képes.* 

Mikor haza értem Dimitritől bekászálódtam a kastélyba majd a konyhának vettem az irányt. A lépteim visszhangoztak hogyan a sötét folyóson mentem majd az öreg ajtó nyikorgása megtörte a csendet. Felkapcsoltam a villanyt és leültem a legközelebbi székre majd gondolkodásba estem.* Én meg mi a halált keresek a konyhában? 

*Átöltöztem és betettem a szekrénybe a ruhát majd elindultam a csillagvizsgálóba?* 

*Sikerült megtudnom, hogy a teleport egy kipusztult helyen található ahol nincs semmi élet és egyszerre csak egy ember léphet át rajta csak kívánni kell, hogy hova akarok menni.*

*Már bent voltam a város szívében mikor suttogást hallottam.* 

*Gyorsan letusoltam majd felöltöztem és elindultam a város felé de megakadt a szemem a kertem egy kis szegletében....* EZ EZ EZ LEHETETLEN!!!!!!.......  Gaz az örök ellenségem..... *Neki álltam gyomlálni és mikor végeztem elindultam ismét a városba. De azért még ötvenszer vissza fordultam hogy megnézzem ki van e gyomlálva rendesen....*

*Épp hogy feljött a nap én már ébren voltam és kalandra éhesen neki akartam vágni a városnak hátha lesz valami izgalmas valahol.* (Most hogy a medálom teljesen meg lett javítva nem kell majd attól tartanom hogy bárkinek is ártanék.) Vajon hol lehetnek a lányok ? Olyan rég nem láttam őket lehet megbántottam őket velemivel? Ki kell majd derítenem   

Szavadon foglak angyal bögyörő.

*miután visza értünk látam rajta hogy nincs jó kedve de gondoltam majd elmulik ,majd csinálok neki finom teát*megérkeztünk majd még találkozunk és készitek 1 finom ebédet ha eljösz

Te kis sunyi. Egyszer mászok rág és akkor is meglépsz ....
*Duzzogva elindultam haza és nem érdekelt hogy lemaradt vagy sem *

*nagyon meglepödtem de mivel nem olyan ember vagyok és féltem lehet halucinál ezért gyors mozdulatal arép mentem szinte teleportáltam .*nem semi csajsi vagy elált az esö haza kisérlek és nézd meg nincs e lázad