*Megpillantva Rosariot aprót sóhajtott megkönnyebbülve.* -Már kezdtem félni hogy egyedül hagysz ezen a nagy, és kihalt helyen...- *Mosolyodott el egy pillanatra.* -Ruhát? Mutasd...- *Odalépett hozzá, és kíváncsian figyelt.*

Jaj otthagytam Dimitrit!

*Ő közben mivel nem találta a lányt, óvatos léptekkel az ablakhoz csoszogott, és elkezdett kibambulni rajta.* ~Hatalmas ez a kastély... valyon csak egyedül lakik itt? Mást még nemigazán láttam eddig...~ *Jobbnak találta csöndben maradni, és nem kiáltozni kedvese után, hisz előbb utóbb úgy is visszajön... azthiszem.*

*Bementem a szobámba és bebújtam az ágyam alá és csak a lábam lógott ki de nem mert pororoszlán irtást akartam végezni hanem mert épp  keresgéltem egy  régi dobozt amiben férfi ruhák voltak.*

-Köszönöm. Majd szólok.- *Elkezdett megfürödni. Mondhatni alaposan kimosta mindenét, majd előröl kezdte. Addig mosta át magát teljesen újra és újra, míg érezte a gyógyvíz kellemetlen csípését. Mikor már enyhült a fájdalom, botladozva kikászálódott a zuhany alól, és elkezdett újfent megszárítkozni. Mikor kész lett derekára csavarta a törülközőt, mert a még mindig gyógyvizes ruhákba az istenért se bújna már vissza.* -Nah... kész vagyok...- *Kilépett a fürdőből, és körbe tekintett.* -Hercegnőm? Hol vagy?-

Gyere megmutatom hol találod meg a fürdőt.

-Jah. Köszönöm.- *Most dorombolt volna, ha macska lenne, de így csak egy jól eső hümmögésre futotta.* -Majd szeretnék megfürödni...-

Ha te mondod.

*Hemperegve kötött ki a medence szélénél. Mindene sajgott, de nem Rosa-tól, hanem a víztől. Remegő végtagokkal állt fel.* -Na jó... lehet hogy már halott vagyok... és bírom is a fájdalmat... de ez azért már sok...- *Mondta nyűglődve. Gyorsan elkezdett kibújni a ruháiból, majd miután megragadta az első szeme elé tévedt törülközőt, elkezdett megszárítkozni.* -Nem tudsz megölni, már halott vagyok.- *Vigyorgott a lányra.*

He ... jesszusom...

*Kissé szórakozottabra véve a figurát vigyorogva próbálta hárítani a vízcseppeket, majd párszor ő is vissza fröcskölt. A pár perces förcskölőzést követve elrugaszkodott, és megragadva Rosa-t a derekánál fogva szorosan magához ölelte.* -Hercegnőm...- *Szólalt meg újfent halk, lágy hangján.* -Ki kellene lassan menni, mert már ég a húsom mindenhol.- *Orrából kibuggyant koromfekete vére.*

*Amikor azt mondta hogy szeret meg minden zavaromba lemerültem a víz alá és azon agyaltam hogy ez a pasi nagyon kész és kell nekem. Felúsztam majd megcsókoltam és nekiálltam lefröcskölni mint egy kisgyerek. Nagyon boldog lettem és játékos*

-Nincs semmi baj ne aggódj... csak egy kicsit gondolkodtam...- *Viszonozta az ölelést mosolyogva, majd kezeit a lány arcára tapasztotta, és adott neki egy gyöngéd, kissé talán hosszúra nyúló csókot.* -Szeretlek Rosa. És melletted maradok, történjék bármi is.- *Szólalt meg halkan a csók végeztével.*

*Beugrottam a vízbe hogy megnézzem jól van-e. Oda úsztam hozzá és megnéztem minden szögből hogy mindene a helyén van.*

-Hé nyugi én nem...- *Majd már esett is vissza medencébe. Mint egy darab fa, úgy merült el a vízben, és aprót koppant az ajján. Nem mozdult, csak pislogva nézett a mélyből fel Rosario-ra.* ~Van egy lánya... biztos akarom én ezt? Még vissza fordulhatok... még itt hagyhatom őt...~ *Kibuggyant pár buborék a szájából, és jobbra-balra táncolva indult fel a felszínre.* ~Nem... nem akarok többet menekülni... kitartok mellette... mert... mert fontos a számomra.~ *Arcára aprócska mosoly ült ki.*

Jaj nem kellet volna nem akarlak ugráltatni vagy kihasználni de nagyon édes vagy hogy oda adtad.

*Leguggolt Rosa elé, és kezeit a lány térdére tette.* -Szép neve van...- *Majd a szeretlek szóra kissé elbambult. Némán előre dőlt, és lehajtotta fejét Rosa lábára.* -Én is szeretlek...- *Nem gondolta volna, hogy még valaha is elmondja ezt a szót egy lánynak.* -Ha bármire szükséged van... szólj csak nyugodtan. Azt a sípot sem véletlenül adtam neked...-

Roxána Akashiya... Ő a legdrágább kincsem és bármit megteszek érte. Remélem ezt megérted... Bár már hozzád is túlzottan kötődöm sőt ha mondhatni úgy is, hogy szeretlek.

-Héé...- *Szólalt meg halkan, majd oda hajolva mutató ujját Rosa ajka alá tette, és felemelte a lány arcát. Szemeibe nézett, és lágyan mosolygott.* -Hogy hívják?-

Már  25 éves de nem rég tudtam meg a létezéséről Noáh egy feledés átkot bocsájtott rám és mindent elfeledtem vele kapcsolatban Dorien harapása távolította el a ködöt a szememről ha fogalmazhatok így.