*Vállat vont mind a gonosz arcra mit Rosa mutatott, mind a rossz előérzetére. Meglötyögtette egy kicsit a pohár tartalmát, majd először csak bele kortyolt. Arca teljesen kifejezéstelen maradt. Pár másodpercig gondolkodott a kóstoló után, de végül ajkához emelte ismét a poharat, és az egész tartalmát lehúzta.*

Kóstold meg és megtudod.

*Kissé hitetlenkedő fejjel tekintett le a lányra.* -Rajtad tartom a szemem.- *Itt elmosolyodott, majd viszonozva az ölelést nyomott a lány homlokára egy puszit.* -Akkor menny és egyél egy kis... paradicsomlevet.- *Ezen elgondolkodott.* -Tényleg paradicsomlé, vagy csak így becézed?-

Megfeküdte a kaja a hasamat nem szoktam hozzá az ilyen ételekhez de a paradicsom levem segít és tényleg elharaptam a nyelvem.

-Rosa...- *Nyúlt utána, és gyöngéden megfogva a kezét felállt a székről.* -Nem vagy jó a hazudozásban... áruld el mi a baj...- *Kissé aggódó fejet vágott.* -Ne aggódj. Jól laktam...-

*Felkaptam a fejem.* 

*Ő nem zavartatta magát pillanatok alatt begyűrte ezt a fogást is. Hátra dőlve jóízűen kortyolt még párat. Ilyenkor hálát adott az égnek hogy érzi még az ízeket. Rosa-ra tekintve aprót pislantott.* -...Valami baj van?-

*Akaratlanul is zavarba jöttem bár nem tudom min. Nekiláttam a spagettinek bár nem nagyon tudtam enni belőle nem tetszett a szervezetemnek a dolog. Gyors ittam egy kortyot és az asztal alá tettem a kezem hogy ne lássa ahogyan a kezemet tördelem.*

-A jövőre... és kettőnkre.- *Mosolyogva koccintott, majd egy újabb korty után neki is látott legyűrni a főfogást.*

* Elé tettem a fő fogást  majd egy puszit nyomtam a homlokára és vissza mentem a helyemre.*

-Nos... így vagy úgy... előbb vagy utóbb... de látni fogod.- *Tekintetével követte a lányt, majd belekortyolt a borba.*

Megvan a másik szemed? Azt hittem hogy nincs meg azért van a szemkötő. De remélem egy szépen napon megmutatod majd egyszer ha úgy érzed itt az ideje.

*Nem is kellett hozzá sok idő, gyorsan belapátolta az egész tál levest, majd aprócska vigyor keretében lenyalta fogait, majd a szája szélét is. Rosa szavaira aprót hümmögött és lelankadt a mosolya.* -Még nem láttad a másik szemem...- *Fordította oldalra tekintetét.* ~Talán jobb is, ha nem látja még egy ideig.~ *Tekintete vissza fordult Rosa-ra, és lágyan elmosolyodott.* -Az én szemem sosem fog felérni a tiédhez....-

*Láttam hogy ízlett neki a leves arra gondoltam lehet hogy nem érzi az ízeket úgy mint én majd bele ittam a poharamba.*

-Értem... nos mondják hogy a kék a nyugalom színe.- *Majd ő is neki kezdett. Némaságba bújva ízlelgette a levest, majd egy aprócska hümmögés és egy újabb kanál jelezte elismerését.*

Szép kék lett a szemed eddig olyan szürkés kék volt a szemed de most valami csodás égszín kék szinte rabul ejt.

-Biztosan.- *Mosolyodott el bíztatóan, majd pislantott párat.* -Kékebb? Mire gondolsz?- *Közben kézbe vette a kanalat, de még nem kezdett neki a levesnek. Kíváncsi volt még a lány válaszára.*

Nos remélem ennek jobb lesz mint az ember hús. 

*Aprót bólintott, majd belépve a terembe helyet foglalt. Ennek az öltözéknek a láttán amit kedvese öltött fel, akaratlanul is megigazgatta nyakánál a fölsőjét.* -Biztos finom lesz.- *Vigyorodott el, majd kortyolt a borból.* -Nos... élőholtként volt már olyan időszakom, mikor is nyers emberi hús fogyasztásával töltöttem a szabad időm...- *Közben lötykölte a bort a poharában.* -...szóval azóta minden főtt ételért hálát adok.-

Akkor csak csináljunk úgy mintha ennénk.