*Rosa példáját követve viszonozta a gyöngéd érintéseket, s közben összeérintette homlokukat.* -Rosa...- *Ejtette ki nevét lágyan, majd elmosolyodott.* -Te vagy a legjobb dolog, ami az eddigi "éltemben" történt velem.-

Én is szeretlek.

*Lágyan viszonozta a csókot, majd felült és magához ölelte Rosa-t.* -Én is megesküszöm...- *Majd újból megcsókolta.* -Szeretlek.- *Majd egy újabb csók, és azt követte szép sorjában egy újabb és egy újabb...*

*A szavak megtörték a csendet. Majd könnyek folytak végig az arcomon bele a vízbe.* 

*Felkönyökölt. Arcáról lefagyott a mosoly és neki is a komolyság terült szét rajta. Aprót bólintott.* -Igen... Jöjjön akár maga a kaszás is, hogy vissza rántsa a már régóta az alvilághoz tartozó lelkem, kitartok melletted. Igyekszem majd jó apa is lenni, és megadni Roxána-nak mindent amit tudok...- *Eltekintett balra.*

*Ledöbbentem néztem rá majd nyeltem egy nagyot.* 

-Higgadtság...- *Ismételte meg a szót, majd kuncogott egy sort.* -Remélem is hogy nem fog csípni. Nem volt kellemes az a medence.- *Békésen figyelte Rosa játékát, ahogy szét fújja a buborékokat.* -Én nem fogok eltűnni...- *Érintette hozzá az ujját az egyik buborákhoz, mire az gyorsan kipukkant.* -...bár azt nem mondom, hogy a világ végéig veled fogok lenni de...- *Nyújtózkodott egyet.* -...felőlem elkezdhetjük közösen tervezgetni az elkövetkezendő... hmmm néhány évszázadot.- *Itt elvogyorodott.*

Nem is tudom talán a személyiséged és a higgadtságod. Nem tudom pontosan de az biztos, hogy te elérted azt amit senki nem tudott évezredek óta megtenni. Elcsavartad a fejem.

*Vállat vont.* -Felőlem...- *Kissé még azért zavarba jött, mikor Rosa mellei a mellkasához nyomódtak. Még mindig annyira új volt neki ez az egész. Viszont a zavartság ellenére arca mit sem veszített bátor mosolyából.* -Mi fogott meg bennem annyira?- *Kérdezte kissé elhalkulva.*

A kastély tervezői mindenre gondoltak remek munkát végeztek.

*Enyhén kirázta a hideg Rosa ujjaitól. Még mindig vadul kongott benne az a jó érzés, hogy a lánynak tetszenek a sebei. Gyorsan megfosztotta a lányt a fehérneműitől is.* -Jah el is felejtettem megdícsérni...- *Azzal ölbe kapta Rosa-t, és belépett a kádba.* -Hogy milyen szép és tágas a kád, ahol fürdesz..- *Azzal megnyitotta a csapot, és elkezdte állítgatni a hőfokot.* -Kényelmesen elférhetünk benne akár ketten is.-

Nekem mindegy rád bízom a dolgot.

*Kissé bánatos volt, hogy Rosa-nak meg kell válnia a ruhájától, ami annyira de jól állt neki, és nem is biztos, hogy egy hamar ismét lesz alkalma felvenni. De hát valamit valamiért. Míg a lány az ingével bíbelődött, ős elkezdte lehúzni a ruha hátán a cibzárt, majd kipattintotta a lány nyakán a csatot, és lassan elkezdte lehúzni az öltözéket, ami hamar a földön kötött ki.* -A melegebb, vagy a hidegebb fajta vizet szereted jobban?-

Szeretem az föld szagodat de legyen benne vagyok a dologban.

*Elengedte a lány kezét és ujjait összekulcsolva Rosa háta mögött lassú ringatózásba kezdett a lánnyal.* -Hmm... mit szólnál hozzá, ha megfürödnénk. Ma sokszor használtam az alvilági metrót, biztos nagyon ázott föld szagom lehet.-

*Érzelmek öntöttek el oda és vissza és úgy éreztem, hogy ezzel a mondat soha nem tudnák betelni. Oda hajoltam hozzá és vadul megcsókoltam.*

-Azt hiszem értem mire gondolsz...- *Súgta halkan, majd felemelte kezét és rátette Rosa azon kezére, ami az arcán simított végig.* -Szeretlek, Akashiya Rosario.- *Pillantott a lány csodaszép, vörösen izzó szemeibe.*

Van benne minden ami a gyomor égést megszünteti. Amúgy meg hasonlít a vérre az állaga és így nem vágyom annyira utána persze nem olyan kielégítő a dolog ha érted mire gondolok.

*Aprót bólintott.* -Jólvan elhiszem.- *Már kezdte kissé hiányolni a lány közelségét, ezért mélyen viszonozta Rosa csókját, és közben újfent magához ölelte.* -De miért jó a paradicsomlé egy vámpírnak?- *Emelkedett meg kérdőn a szemöldöke.*

Na most már elhiszed hogy paradicsom lé vagy sem? A vár máshol van tárolva. De nagyon bátor voltál hogy megmerted inni de még van egy kicsi a szád szélén.